Egy jóbarátunk ajánlotta nekünk az extrudált száraztápot. Elég ígéretesnek hangzott és szerettünk volna többet megtudni róla. Nálunk ugyanis nem minden kerülhet két kedvencünk, Balu és Max táljába (mindketten golden retrieverek).
Sőt, kimondottan válogatósak vagyunk, ami a tápokat illeti. Az extrudált száraztáppal kapcsolatos, lehetőleg nem befolyásolt információk beszerzése nehezebbnek bizonyult, mint azt vártuk. Ezért készítettük a többi érdeklődő számára ezt a kis összeállítást.
A száraz kutyatápoknak különféle gyártási módjai vannak. Ezek közül az egyik az extrudálás. Ez az eljárás már nagyon régóta létezik, de nyilvánvalóan némileg vitatott.
A kutyatáp feltalálása
Régen a kutyák főként ételmaradékot kaptak. Ez lehetett belsőség vagy csont is, gyakran azonban beáztatott kenyérrel vagy krumplival kellett megelégedniük. Mindent megkaptak, amit valaki más meghagyott. Ez így ment több ezer évig, majd eljött a nagy változás ideje: 1860-ban egy angol üzletember, James Spratt megfigyelte, ahogy matrózok kutyájukat süteménymaradékkal etették a fedélzeten. Az az ötlete támadt, hogy speciális kutyasüteményt fog gyártani. Sajnos akkoriban az embereknek egyrészt igencsak kevés fogalma volt arról, hogyan kell a fajnak megfelelően táplálni a kutyákat, másrészt nem akarták az értékes húst a kutyákra pazarolni. Így az extrudálással készült kutyatáp első receptúrája búzalisztből, zöldségekből, céklából és marhavérből állt. Alternatíva híján a kutyák látszólag jól fogadták ezt a tápot. A kutyasüteménynek sikere volt, így ez lett az első kereskedelmi céllal gyártott kutyatáp a világon.
Hogyan készült az extrudált száraz kutyatáp?
Az extrudált kutyatáp készítéséhez az egyes összetevőket először is megszárítják, majd finomra őrölik. Azután ezeket összekeverik, és vizet adnak hozzá, így egy tápból készült tésztát kapnak. Ezt kinyújtják, vagy hosszú rudakat formálnak belőle, hogy elkészíthessék a kívánt formákat. Ebben rejlik ennek az elkészítési módnak az egyik problémája: Annak érdekében, hogy a táp később ne morzsálódjon, és ne essen szét, tartalmaznia kell egy ragasztó tulajdonsággal rendelkező összetevőt is. Erre a célra általában a glutént, mint ragasztófehérjét alkalmazzák. Vízzel keverve, hő hatására megkeményedik, így a táp megőrzi a formáját. A glutén többek között a búzában és a tönkölybúzában található meg. Azonban sok gazdi szívesen lemondana a kutyatápban található gabonáról. Ez esetben jelentősen csökken a választék, ami az extrudált kutyatápokat illeti.
Azt is tudni kell, hogy az extrudált kutyatápok esetén igen csekély a mozgástér a zsírtartalmat illetően. Hasonló a helyzet, mint az aprósütemények sütésekor. Ha túl kevés a zsír, a tészta morzsálódik, ha pedig túl sok, akkor nehéz formázni. A gyártóknak így csak nagyon kevés lehetősége van változatos receptek kialakítására. Ez a módszer távolról sem tesz lehetővé olyan széles választékot, mint a többi gyártási eljárás.
Az extrudált kutyatáp veszélyei
Habár az extrudálás a kutyatápok legrégebbi elkészítési módja, azonban mégis vitatott eljárás. Ugyanis attól függően, hogy mennyi ideig és mindenekelőtt milyen hőmérsékleten sütik a tésztát, fennáll a veszélye annak, hogy akrilamid termelődik. Ez az anyag az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szakvéleménye alapján potenciálisan növeli a rák kialakulásának és a génállomány megváltozásának kockázatát. Sajnos nem lehet tudni, hogy az extrudálással készült kutyatápok gyártói milyen hőmérsékleten sütik meg a tésztát. 170 fok feletti hőmérséklet esetén az akrilamid képződése ugrásszerűen megnő. Azt, hogy ez nem csak egy potenciális veszély, a Stiftung Warentest 2016 júniusában igazolta is egy extrudálással készült kutyatáp vizsgálatakor.
Hogyan fogadják a kutyák az extrudálással készült kutyatápot?
Az elfogadás a kutyák körében nagyon különböző. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy minél szárazabb egy táp, minél kevesebb húst tartalmaz és minél kevésbé csalogató az illata, annál kevésbé fogják szeretni a kutyák. A kutyák szempontjából tehát a sütéssel készült kutyatáp viszonylag gyengén szerepel. Száraz, mint a fűrészpor, illata csak csekély mértékben emlékeztet húsos táplálékra és egyes esetekben igen alacsony a hústartalma. Egy finnyás kedvencnek nem sok örömöt fogunk okozni a sült kutyatáppal. Számunkra, emberek számára a sült étel általában jó illatú, azonban sok kutya ezt nyilvánvalóan másként látja. A sült kutyakekszek ezért gyakran csak két étkezés közötti jutalomfalatként használatosak.
Megduzzad-e az extrudálással készült kutyatáp?
A megduzzadó száraztáp megnöveli a legtöbbször halálos kimenetelű gyomorcsavarodás kockázatát. Ez általában a nagyobb testű kutyákat érinti. Amikor Balu és Max részére tápot választunk, rendkívül ügyelünk arra, hogy ne kerüljön megduzzadó kutyatáp a tányérjukba. Nyilvánvalóan nem minden extrudálással készült kutyatáp duzzad meg. Kérdéses esetben javasoljuk próba elvégzését a tényleges etetés előtt. Ehhez egy marék száraztápot kb. 2 órán keresztül egy pohár vízben kell áztatni. Ha ez idő alatt megduzzad, akkor nem javasoljuk a használatát.
Példa:
Előtte:
Kb. 2 óra múlva:
Fotók: https://www.hundebibel.de/fleischsaftgarung
Az extrudált kutyatápok alternatívái
Aki olyan kutyatápot keres, amely nem duzzad meg a gyomorban, nem mehet el az FSG (Fleischsaftgarung) eljárással készült száraz kutyaeledelek mellett, hiszen az FSG eljárás a legmegbízhatóbb elkészítési módszer ahhoz, hogy a száraz kutyaeledel ne duzzadjon meg.
A párolt hús a friss húshoz (BARF) képest könnyebben emészthető. Az FSG eljárással készült kutyaeledeleket rendszeres mikrobiológiai és kémiai ellenőrzésnek vetik alá, ellentétben a BARF menükkel, amelyekben számos (többek között a Stiftung Warentest által végzett) teszt alkalmával találtak csírákat, baktériumokat, sőt multirezisztens kórokozókat (többek között a Zürichi Egyetem tanulmánya során).
Számunkra az FSG eljárással készült száraz kutyaeledelek előnyei más kész tápokkal és a BARF etetéssel szemben is annyira meggyőzőek, hogy Balunak és Maxnak már nem is akarunk semmi mást adni.
